Anna Margit
Lány köpenyben
Pasztell kartonra festve
A festmény mérete keret nélkül: 39, 5x50 cm!
Szignó jobbra lent
A festményt egy szentendrei úriembertől vettem anno, aki az állította, hogy ismerte a művésznőt és tőle származik a kép.
Anna Margit 1913. december 23-án született Borotán. Apja gazdatiszt volt. A nagy családot munkájának megfelelően egyik vidékről a másikra vitte; így ismerte meg a gyermek Anna Margit Gyula környéke után a Felvidék falvait, és így lett alapélménye a folklór; a színes parasztruhák, és az akkor még funkcionáló tárgyakkal, a köcsögökkel, a tékákkal, a népi faragásokkal való találkozás. A kócból, háncsból, kukorica csuhából készült babák - későbbi megjelenésükben bábuk - egy népi kollektíva termékei, a paraszti lét közös sajátosságainak jelképei. Az erősen felfokozott színek, a tiszta formák megmozgatják fantáziáját; korán kezdett el festeni. 1932 és 1936 között Vaszary János tanítványa lett. Már 1930-31-től kezdve ismerjük krétával, tussal, ceruzával lejegyzett portré- és aktrajzait, majd festményeit, amelyek szinte kivétel nélkül önportrék; ha van is környezetük, csak a szép, egészséges, szárnyaló mozgású nőalakok hátteréül szolgálnak (Táncosnők, 1933. Lányok korsóval, 1934. ). Anna Margit, mintha "a boldogok szigetén" élne társával, Ámos Imrével együtt. Munkájukban is összefonódnak; igazi mestere férje, aki bár nem avatkozott festészetébe mégis lényeges hatóerő, lényével, szellemével, asszociatív és lírai hangvételű képeivel. Együtt ámulnak a világra, s a bekövetkező események megérzésének fájdalmával kapaszkodnak egymásba. Anna Margit a Munkácsy Céh Ernst Múzeumban rendezett tárlatán szerepelt először 1934 májusában, majd a IX. és X. Tavaszi Szalon kiállításán 1934-ben és 1935-ben. 1936 szeptemberében Ámossal volt közös kiállításuk. 1936-tól rendszeresen szerepelt a KUT kiállításokon. A kritikusok felfigyeltek Anna Margit szakmai felkészültségére, elmélyült festői látásmódjára, a rendszeresen végzett műhelymunkára, mely által oly biztonságra tett szert, s amely nélkül a későbbiekben - amikor körülötte felbolydult a pokol, és ösztönei, szenvedélyei felszabadultak -, elveszett volna az irracionalitásban. 1935-ben Pihenő-jét kitüntető elismerésben részesítették, majd 1937-ben a Tavaszi Szalonban és 1942 júniusában a Nemzeti Szalonban kiállított festményeit díjazták. A pasztell önarcképek, tus aktok sora fokozott, igényes belső életről tanúskodik. Valami átlényegül festészetében, a nyugtalan körvonalak, az erőteljessé váló gesztusok, a szokatlan mimika arra utal, hogy a festő már nemcsak egyszerűen önmagát festi, hanem így teremt önmaga számára menekülésre, elrejtőzésre alkalmas világot. Sejtelmes hangulatok mögött görcsös rángatózást érzékelünk, ezek a portrék pszichoportrékká súlyosulnak, belső tájakon kalandoznak. Megjelenik a madár, a zenélő figura, a kötéltáncos motívum, és a maszk, a rejtőzködés szimbóluma (Artistanő, Kötéltánc, Hárfázó, Lebegő, Cirkuszban, 1936-37. ) Ezen a portrén felismerhetjük Anna Margit arcvonásait.
Korai önarcképe lehet, semmi zaklatottság, inkább valami belső tisztaság sugárzik az alakból.
Szakértői vélemény nem készült a képről, ezért az aukciót 1 forintról indítom.
Nagyon szép, kvalitásos alkotás, érdemes figyelmet fordítani rá és licitálni, feltételezzük, hogy az úriember szavai helytállóak!!!
Jelenlegi ára: 1 Ft
Az aukció vége: 2020-03-01 20:42 .
